jó xbox 360 játékok

Assault on Dark Athena: Riddick legújabb kalandjai

2004 nagyszerű év volt a Riddick rajongóknak, ekkor jelent meg ugyanis a Sötétség krónikája, és ezt tetézve még egy játékot is kiadtak. A játék nem a film sztorija alapján készült, kb. az első rész előtt, játszódhat, ha el akarjuk helyezni azt egy idősíkban. A játék Butcher bay-ben játszódik ( már a neve is sokat sejtet J), ami nem más mint egy intergalaktikus szuperbörtön, gondlom sejtitek, hogy Riddick nem smasszerként tevékenykedik. A mi feladatunk kijutni onnan. A game 2004 egyik legnagyobb durranása volt, szép grafika, ütős játékmenet, jól kidolgozott környezet, érdekes fegyverek, mindez felturbózva Riddick karakterével és Vin Diesel kőkemény dumájával. Megmerem kockáztatni, hogy az év játéka lehetett volna, ha nem akkor jelenik meg a Half-Life 2. Elég nagy elvárások voltak tehát a játékkal szemben. A Dark Athena ott folytatódik, ahol az előző rész abba maradt. A börtönből megszökve Riddick meghitten szunyókál az űrhajó fedélzetén, amikor is hajóját magába szívja a monstrum Dark Athena. Riddick, még időben eszmél, így sikeresen elrejtőzik a zsoldosok elől, tehát a feladat adott. Röviden ennyit a történetről, nézzük magát a játékot. Ha valakinek kimaradt volna az első rész, vagy esetleg anno megvolt és most újrajátszaná, megteheti mivel a készítők integrálták az első részt is a korongra.

         A Butcher Bay-ben már megszokott harcrendszert tovább vitték a Dark Athenába is, vagyis egy sajátos ütünk, védekezünk közelharci rendszer kiegészítve látványos kivégzésekkel. A Dark Athena egy hatalmas űrhajó, ami tele van sötét zugokkal, ami ideális a Riddickel való lopakodásra, itt vehetjük hasznát sötétben látó képességünknek, ha sikerül áldozatunk mögé lopakodni, egy laza mozdulattal kivégezhetjük. Na persze ha nekünk vérengző henteléshez van kedvünk azt is megtehetjük. Az első részben valami fantasztikusan eltalálták a lopakodás és a pörgős akciók arányát. Mire megszereztük első fegyverünket már erős rutinra tettünk szert a közelharcban. Itt azonban ez nincs rendesen megvalósítva lopakodni nem mindig lehet és gyakran nem is érdemes, hiszen itt már a játék elején szert teszünk az első bökőnkre, és a kábító fegyverünkre sem kell sokat várnunk. Ám a harc ettől a hibától eltekintve nagyon élvezetes, az ellenek kellő intelligenciával rendelkeznek, kivéve, hogy nem nagyon zavartatják magukat társaik hullájától. Rengeteg karakter van mind remekül kidolgozva kellően zord zsoldos külsővel és megfelelő dumával. A fegyverek sokfélék és változatosak: vágó szúró fegyverek, bunkó, kábítófegyver, kis pisztoly, shotgun, gépfegyver. Akinek ez mégis kevés lenne a készítők három új és egyedi fegyverrel rukkoltak elő az elsőt egy megölt speciális zsoldostól szerezhetjük be az úgynevezett ulaks, ez egy fajta kés, ami annyira megvan görbítve, hogy körbe veszi öklünket és egyfajta boxerként funkcionál, nemcsak hatékony, de látványos kivégzéseket is kivitelezhetünk vele. A hajón töménytelen mennyiségű úgynevezett drone található, amik foglyokból készült kiborgok, vagyis brutál gyilkológépek, akik egy a testükre csatlakoztatott fegyverrel rendelkeznek. Miután likvidáltunk egy drone-t használhatjuk ezt a fegyvert, a dreone teste pedig pajzsként funkcionál, de magunkkal nem vihetjük, mivel eléggé korlátozna a mozgásban egy ekkora böszme test. A játék végén teszünk szert egy fegyverre, ami valamiféle robbanó anyagot lő ki, ami a célpont felületére tapad és ott mi felrobbanthatjuk (egyszerre többet is, így növelve a hatékonyságát). A játékment elég érdekesre sikeredett nem nevezhető lineárisnak, hiszen az egész hajót bejárhatjuk, amit úgy kell érteni, hogy előbb utóbb mindenhová eljutunk. Ám a játék elején mindig csak egy irányba tudunk menni, miután egyre több küldetést teljesítünk haladhatunk a pályán szépen előre. A küldetések kis túlzással nevezhetők változatosnak, találd meg ezt kapcsold be azt, beszélj ezzel, öld meg amazt stb… A feladatok teljesítésével szépen lassan haladunk célunk felé, eközben különböző emberekkel találkozhatunk akik hasznos infókkal, tanácsokkal látnak el minket, és feladatokat is adhatnak nekünk, amiket végrehajtva jöhetnek az újabb kihívások. Vannak olyan főbb helyszínek ahová gyakran visszatérünk, és vannak olyanok is, ahová visszatérhetnénk, de nem tesszük, minek, ezért mondtam hogy lineáris is meg nem is. Különösebben nem fogunk sokszor elakadni benne, de a továbbjutás lehetősége nem mindig egyértelmű, néhol ha nem esik le elsőre, hogy mit kell tenni, akkor bolyonghatunk egy kicsit, nem azért mert olyan gondolkodtató lenne, sokkal inkább a kevés infó és az elrejtett helyek miatt. Életünket épp ugy mint az előző részben itt is kis kockák jelképezik, minden egyes kocka addig regenerálódik vissza, amíg van rajta egy minimális kis csík, de persze csak akkor, ha nyugiban vagyunk. Életerőnket pár kockával feljebb tolhatjuk egy speciális gép segítségével, gyógyulni pedig gyógyító gépeknél tudunk, amikkel viszonylag jól el leszünk látva a játék során. Az előző részben cigis dobozokat gyűjthettünk, itt pedig kártyákat, hogy ez mire jó azt sajnos nem tudom megmondani, mert ne,m találtam meg mindet L. A játék tele van akrobatikus ugrabugrálós elemekkel, néha túlzásba is vitték a játék készítői. . A játékban több pikáns kis rész van mászhatunk szellőzőkben ( álá Die hard J), irányíthatunk drone-okat, rengeteg bossfight van benne és még van pár ilyen. Azonban mellékküldetések nem sűrűn fordulnak elő, csak kötelező jellegűek, ha jól emlékszem 2-3 ilyen van benne, a Butceher Bay-ben sokkal több volt. Egyszóval a játékmenetre nem sok panaszunk lehet. A játékélmény szintén majdnem kifogástalan. A hangulata elég ingatag néhol kiemelkedően sivár, néhol pedig elképesztően jó. A történet tele van apróbb csavarokkal, frappáns beszólásokkal nem igazán lehet rá panaszunk. A grafika önmagában véve nem csúnya, a helyszín és a karakterek rendesen kis van dolgozva, ám apróbb zavaró hiányosságok felfedezhetők benne. Előfordul néha, hogy a helyszín túlságosan textúrás, ami önmagában nem lenne baj, de általában félhomályban bolyongunk. és mivel sötétben látáskor meg a színek vesznek el néha elő fordul, hogy nem találjuk meg a továbbjutásunkhoz szükséges apró kis kapcsolókat, vagy a környezetébe kaméleon módjára beleolvadó aknafedőket. Riddick mozgása TPS nézetben néha nincs kellően kidolgozva, vagyis kevésbé tűnik élethűnek. Nem igazán grafikai hiányosság, de mégis itt említem meg, hogy az emberek beszélgetés közben csak egy helyben állnak. A hangok jók lettek a zene kellemes minden esetben illik a játék hangulatához. A szinkronhangok eszméletlenül jól el lettek találva, kezdve Riddick nem éppen bársonyos hangjával egészen az utolsó karakterig. Egyetlen hibája, hogy néha ismétlődik a zene. Igazság szerint jobban kiemelendő hiba nincs benne, ami van azt már megemlítettem. A hibák többsége nem kirívó, de mégis csökkenti a játék élményét. Na jó egy valamit mégis megemlítek eszméletlenül rövid, fele annyi ideig sem tart végigvinni, mint az előző részt, kicsit azért illett volna hosszabbra venni. Igazából, viszont ha végigvittünk nem érzünk magunkban késztetést az újbóli kijátszásra.

         Összegezve a játék kissé alulmaradt a várakozásokhoz képest, bár semmilyen téren nem maradt le nagyon az elődhöz képest, összességében mégis elmondhatjuk hogy alatta teljesített. Ennek legfőbb oka az hogy minden téren egy kicsit gyengébb mint az előző és ez a sok kicsi összességében eredményezi a lemaradást. Ha csak egy kicsit tökéletesítik még és kijavítják az apróbb hiányosságokat sokkal ütősebb is lehetett volna. Ha azonban nem az előző részéhez viszonyítjuk elmondható, hogy megállja a helyét az idei játékok között. Nem lesz az idei év játéka, de mindenféle képen érdemes kipróbálni, már csak a Ridicckes feeling miatt is.

Grafika: 8 túlságosan textúrás, amúgy jó

Hangok: 9.5 eszelősen jó szinkron és zene, néhol ismétlődő ritmusok

Hangulat: 9 igazi Riddickes

Élettartam: 8 elég rövid de van multi

Összességében: 8,5 nem rossz, de lehetett volna jobb is